Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen. Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha mindennap húznának rajta egy keveset - azt nem lehetne kibírni. Az ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember.
Popper Péter

Ha valaki egyedül álmodik, az csak egy álom. Ha sokan álmodnak együtt, az egy új valóság kezdete.  Friedensreich Hundertwasser

Az itt töltött 8, 5 illetve 4 év alatt sokat változtunk, érettebbekké, felnőttebbekké váltunk részben saját magunk részben pedig az felénk támasztott elvárások által.
A mai naptól kezdve még inkább kezünkben a lehetőség, mától formálhatjuk igazán az életünket, a következő években dől el kik is leszünk valójában. Ahhoz azonban, hogy életünk irányítását kézben tartsuk alapok szükségesek, melyeket ebben az iskolában szereztünk meg.
Tanulhattunk kitartást a hosszú délutánba nyúló faktokon, délelőttönként pedig a dupla magyar órák edzettek minket.

Eddig a pillanatig emberek milliói adták már fel. Nem bosszankodnak, nem sírnak, nem csinálnak semmit, csak várják, hogy teljen az idő. Elvesztették a reagálás képességét. Te viszont szomorú vagy. Ez azt jelzi, hogy még él a lelked.

Csondor Kata: Add tovább!

Hóban ébred majd az ünnep,
minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi szebbet adni,
mint a békés nagyvilág?

Körbenézel, s látsz egy arcot
amin némán gond pihen.
Reményt adhatsz pár mosollyal,
hogy a holnap más legyen.

Jut még bárkinek
a tiszta fényből egy cseppnyi láng!
Jókedv könny helyett..
Ha másod nincs is, ezt add tovább!

Hóban ébred majd az ünnep,
minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi szebbet adni,
mint a békés nagyvilág?

Körbenézel, s látsz egy házat
mit a napfény elkerül,
kopogj csendben, meleg szívvel,
úgy már nem lesz egyedül.

Jut még bárkinek
a tiszta fényből egy cseppnyi láng!
Jókedv könny helyett..
Ha másod nincs is, csak add tovább.

Van még gondolat,
mi átadható.
S van száz pillanat,
mi szétosztható.

„Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem.”

“Talán várni az elkerülhetetlen katasztrófát rosszabb, mint maga a katasztrófa.”

„Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra hogy veled töltse."

Hirtelen mintha álmodnék és  ez nem lenne valós...hiszen szeret és szeretem. Aztán kiderült hogy, nála ez átalakult szeretetté és bár láttam rajta h fontos vagyok neki ez már nem olyan... Szörnyű volt a felismerés hogy, ezt nem tudom kijavítani vagy "kimagyarázni". És ezután jött a legrosszabb....még soha nem aláztam meg magam ennyire.Teljesen szétcsúsztam...elkezdtem ölelgetni és gyakorlatilag biztosítottam róla hogy, nekem kell. Hiszen mi lenne velem nélküled?!MOST VÉGE? ENNYI?!...semmi válasz, csak néz szomorúan.Megszakadt a szívem. Úgy éreztem megaláztak, kihasználtak és hazugságban éltem...a legrosszabb mégis az volt, hogy úgy éreztem nem tudok e nélkül a hazugság nélkül élni.
Nem is bírtam sokáig, már másnap reggel összejöttünk hogy, megbeszéljük tiszta fejjel, de senki nem volt "tiszta". Végeredményben én tudom mit akarok, ő nem.Most gondolkodik...Őszintén szólva azt gondoltam 1-2 nap és jön vissza.
Azóta 2 nap telt el...

Nincs lealacsonyítóbb fájdalom, mint a féltékenység.

Nagyapám a játszótéren élte le öregkorát.

Otthon nem bírta ki.

Hosszú időről van szó - több mint száz évet élt.

Az első húsz nyugdíjasévét a Városligetben, a második húszat a Kerékgyártó utcai játszótér egyik piros padján töltötte el, távol a zajos homokozótól és a láncokon lógó hintáktól.

...

Nagyanyám csodálatos asszony volt; egy nagy képzeletű zseninek és egy mentálisan megpörgetett embernek a sajátos keveréke. Az ilyenre mondják, hogy dilis, de nem volt az, csak végtelenül gazdag és szabad lélek, akiből parttalanul áradtak az érzelmek és gondolatok, az eszmék, az őszinte vádak, a szemérmetlenül nyílt indulatok, a nóták és a versek.
...

És most a nagyanyám hangja szól, megismerem:

Azt írod, „dilis" voltam. Igaz. De ne hidd, hogy a nagyapád nem volt az. A józanság őrültje volt! Nem tudott repülni - én meg szerettem volna. Nem lehetett táncba vinni - én meg szerettem volna. És mivel a józanságával egyedül hagyott, önmagamnak daloltam és táncoltam, egy hosszú életen át. S egyre inkább pörögtem... pörögtem... pörögtem.

Mostanában néha már táncol egy kicsit velem!

Pár lépést tud már. Még számol a fejében „egy-kettő, egy-kettő" - de néha már elfeledkezik magáról, és önfeledten lépeget.

Miattam tanulja.

És néha én is odaülök a padjára, képzeld!

És beszélgetünk egymással - mert tudunk.

Az igazi, eltéphetetlen kötelékek láthatatlanok.   

Reggel olyan érzésem támadt, hogy ma nem szabad felkelnem...igazam lett.
A reggelem a korai buszra való rohanással majd annak lekésésével indult ezután rohanás...másik buszmegálló..másik busz.(A nap egyetlen sikerélménye, hogy azt elértem)
A nap ekkor még mindig nem akart normálisan haladni mintha minden ellenem lett volna, erről véglegesen délután a fogorvosnál győződtem meg,akit fogkő-eltávolítás miatt kerestem fel.
Nos, a fogkövem még mindig megvan valahogy azt el is felejtette, a felsőmet végigvizezte így a délutáni vásárlás során a 25 fokban pulcsiban kellett rohangálnom, hogy a "leittam magam" kinézetű foltokat elrejtsem.Valamint ha ez még nem lenne elég a nagy "munkában" a műszer beleakadt a pólómba és lyukat ejtett rajta.((A felső 2 hetes volt és imádtam!!))
Szóval...örömmel fogok búcsút venni ettől a naptól és kíváncsian várom a holnapot, hátha ezt is felül lehet múlni.

         A nők nagyon be tudnak rágni ha megdugják őket...de még jobban ha nem.    
Csak szex és más semmi


         A jó hír azoknak akik elmondják ezt a fohászt az, hogy Isten meghallgat és felel imáitokra; a
         rossz hír azonban az, hogy előfordul hogy a válasza, NEM!
Született feleségek


        Ne a tökéletes pasit keresd,csak aki most jó!     
Édes kis semmiség


        Adj egy percet, beugrom a telefonfülkébe, átveszem a harisnyámat és megváltjuk a világot!
        Helyszínelők


        ÉN féltem, de már nem félek. Nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam mások, mert hiszek   
        önmagamban...és tudom, hogy minden rendbe jön. Bár nekem nincs családom, se munkám,
        se pénzem tandíjra...mégis téged sajnállak. Tudom, hogy a srác aki az e-mail-eket írta ott
        van benned...de nem várhatok rá...mert rád várni olyan, mint esőre várni      aszályban...hasztalan és időrabló."   
Los Angeles-i tündérmese

"Szeress egészen mellékesen és szelíden, kissé szórakozottan is, csak úgy, ahogy lélegzik, vagy ahogy egy keddi napon, mikor "nem történik semmi", él az ember.

Már nem szeretem, amikor úgy szeretnek, mint egy operaelőadás második felvonásában, mikor az összes kürtök üvöltenek, a reflektorok a szivárvány minden színében játszanak, s a főszereplők ezer pengőt kapnak a mutatványért esténként.

Szeress úgy, mint egy nem nagyon fontos magánügyet, figyelem nélkül. Akkor, talán, majd én is odafigyelek."
(Márai Sándor: A négy évszak)

• az unalom nem halálos
  
  
• legkésőbb holnap megjön a könyv amit rendeltem (Müller Péter-Varázskő)
  
  
• sütőtök majonézzel
  
  
• valami amihez a Fanni még kicsi :))
  
  
• sikerült nem beleavatkoznom valamibe
  
  
• Fannit már nem kell évekig győzködni h bálba jöjjön (meglepődtem...de nagyon örülök:))
  
  
• ébren bírtam maradni és megnézni a Született feleségek évadzáró részét